Az élet egy hatalmas játszótér, de legfőképp egy hatalmas mérleghinta.
Egyszer fent, egyszer lent. A legnagyobb gond ezzel az, hogy egy pehely könnyűnek tűnő problémával mindig csak lent leszel. Hiába próbálsz felülre kerülni akkor is lent leszel mindig, mert nincs aki fent tartson. Egy nehéznek tűnő sikerrel viszont fentre kerülhetsz, de hiába a siker ha a probléma ugyanúgy lent tart. Nem veszi át a helyet.
Amikor azt hinné az ember , hogy a támasza akkor is vele tart ha te éppen lent vagy akkor nagyon sokan tévedésben élnek. Nem minden támasz bír fent tartani. Van, hogy egy támasz is lehúz a mélye és magadra hagy egy nehéz pillanatban. Amikor már semmi másod nincsen csak ő, de ő sincs. Nincs kivel megosztanod a véleményedet és a sebeidet, amik az évek során keletkeztek. Valakit pár szóval meg lehet bántani és máris magadra hagy. Azzal viszont nem számol senki, hogy neked egy egész életet kellett leélni eddig úgy, hogy nem csak pár mondattal tették tönkre.
Nem fáj már, de azért az , akit szeretsz és a világon a legjobban szereted igazán melletted lehetne a legnehezebb helyzetekben is. Mikor a szerelme a mentőöv , de az sincs ott neked mikor tényleg , úgy igazán szükséged lenne rá.
Amikor a szerelem mindennél erősebb és fent tart a magasba, és nincs senki más, aki erre képes..
"Egyetlen módja van annak, hogy megtudd, képes vagy-e valamire: ha megpróbálod."