Miért?

A kérdés, amit mindenki feltesz magában az élete során nem is egyszer. Megkérdezzük miért nem vagyunk elég jók? Miért nem úgy alakul az életünk, mint ahogy azt elterveztük annak idején? Kaptunk rá választ? Nem.
A válaszok ott vannak bennünk. Úgy érzem a saját bőrömön, hogy azért érzem magam kevesebbnek, mint kellene, mert én nem teszek ellene semmit sem.

Reggel mikor kikelünk az ágyból azt kellene mantráznunk, hogy igenis elég vagyok. Számítok. De olyankor felmerül belül egy kérdés. Nem egy miért hanem egy teljesen más.

Kinek?

Magadon kívül senkinek nem kell megfelelned. Nem kell megfelelned az utcán veled szembe sétáló idegennek.

Ha a tükörbe nézel , szeresd magad. Ne az számítson, hogy tegnap nem volt már kedved hajat mosni. Vagy, hogy reggel elaludtál és a sminked nem jó vagy éppen nincs is rajtad.

Ha érdekelne mások véleménye talán már nem lennek ezen a bolygón. Réges rég örök álomba szenderültem volna, mert akkor számítana más magamon kívül.

Miért számítson?

Nekem azért nem kell kevesebbnek éreznem magam, mert valaki , akinek rossz napja van éppen rajtam tölti le.

Nem kell kevesebbnek éreznem magamat csak azért, mert valakit nárcisztikus jegyekkel ruháztak fel, akinek más sem szerez örömet, mint téged ostromolni és porba dönteni.

Felépítettem egy saját várat magamnak, nem engedem soha többé, hogy egyetlen bomba vagy egy tégla hiánya összedöntse azt.

Erős falak ezek, nem homok vár.
Rakd vissza azt a hiányzó téglát és először szeresd saját magad. Utána majd jöhet mindenki más.

“Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent!”