Amikor azt hiszed, hogy az élet ennél nagyobb pofont már nem adhat neked, akkor dob bele a legmélyebb gödörbe. Amikor már épp látod a felszínt, a kiutat a gödörből, akkor lök vissza és a lehető legmélyebbre.
Soha nem voltam egy elbűvölő személyiség. Mégis jár a boldogság mindenkinek, nemde? Gondoltam naivan kislányként, mint minden lány. Minden lány a tini korában hatalmas esküvőre vágyik és habos-babos hófehér ruhára. Tizenöt éves korom óta vágyok arra az említett ruhára, de részemről így tíz év múlva se jött el. Nem mintha azóta a véleményem nem változott volna meg az ekkora hatalmas lagzikról. Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem. Egyáltalán nem akarok már hatalmas lakodalmat vagy habos-babos fehér ruhát. Huszonöt évesen már csak annyit akarok, hogy végre valaki úgy szeressen ahogy én is szeretem őt. Nem kell esküvő sem csak tudjam milyen érzés az mikor nagyon boldog az ember valakivel, akivel letudja élni a hátra levő életét.
Korán elkezdtem azt, amit soha nem lett volna szabad. Már tizenöt évesen a saját boldogságomat hajszoltam. Így évekkel később persze, hogy okosabb az ember, de akkor… Sajnálom az elvesztegetett időmet. Olyan emberekre pocsékoltam, akikre nem kellett volna. Kétszínű barátok, hamis szerelem. Élhettem volna úgyis, mint “Marci hevesen”, de nem tettem. Nem voltam megelégedve magammal és azzal a kevés emberrel, aki volt nekem.
Miért nem találták még fel a jövőbe látást? Vagy az idő gépet? Nem azt mondom, hogy szeretném látni az egész jövőt, mert lelőném vele a “poént”. De szívesen visszamennék az időbe és rengeteg mindent megváltoztatnék. Lehet nem lennék az az ember, aki most vagyok, de ezt egy cseppet se bánnám. Persze, hibáiból tanul az ember, de milyen áron? Nem biztos , hogy mindenki szeretne ekkora árakat fizetni a hibáiért. Az lenne a legjobb ha lenne egy gomb , amivel az olyan dolgokat, amik már megtörténtek semmisé tudjuk tenni. Amikor úgy igazán maga alatt van az ember egy gomb nyomással ki tudjon mászni és többet soha nem kelljen rá gondolnia. Nem jó megoldás az emberiségre nézve, de azoknak, akik igazán nehéz dolgokon mennek keresztül vagy mentek át, nekik szívesen adnék egy ilyen gombot.
Nem azt mondom, hogy az enyém a legnehezebb élet, de magamnak is adnék egyet. Rengeteg mindent semmisé tennék, nem foglalkozva azzal milyen lennék és hol tartanék most ha az életem egy töredékét kitörölném. Ki akarom törölni az átsírt éjszakákat, a hozzám vágott meg nem érdemelt szavakat. Ki akarom törölni a megcsalásokat, a verekedéseket, amikor én kaptam a legnagyobb pofont. Azokat a napokat mikor nem ettem csak azért, mert haragudtam magamra hisz úgy is én vagyok a hibás. Azokat az álmatlan éjszakát, amiket más okozott, amikor én gondolkodtam más helyett mennyi mindent lehetne másképp csinálni. Azokat a bocsánat kéréseket, amiknek nem is az én számból kellett volna elhangzani.
Ha valaki megkérdezné milyen embernek tartom magam azt mondanám, hogy én egy rossz ember vagyok. Nem azért, mert olyan bűnöket követtem el. Én másképpen vagyok rossz ember. Én az a fajta rossz ember vagyok, aki akkor is megbocsát amikor inkább a fejét kellene elfordítani. Aki akkor is szeret, amikor már rég lejárt a szeretet ideje. Aki akkor is bűnbánóan odabújik és megsimogat, mert úgy érzi ezt kell tennie.
Ha valaki megkérdezné, hogy gyenge vagyok e azt felelném neki, hogy nem. Nem vagyok gyenge, mert a pokol tüze se tudna annyira megégetni, mint azok a szavak, amiket nem érdemlek meg. Nem fájna a csontig maró vágás sem, mint az ahogy akkor érzem magam, mint ebben a pillanatban. Mikor már annyira nem érzel semmit, hogy még sírni sem tudsz már. Bámulsz ki a fejedből, először még gondolkodsz mi lesz ebből aztán már annyira nincs semmi a fejedben és benned sem, hogy ha valaki beléd szúrna egy kést sem vennéd észre. Túlélem az emberek bolondságát, de van , amit már egy erős ember sem bír. Ez pedig az a kín, amit akkor érzel mikor becsapnak és elhitetik veled, hogy a világon mindennél jobban szeretnek és mégsem.
Mikor nem is igazán az élet adja a legnagyobb pofont és nem az élet dob bele a legmélyebb gödörbe hanem pont az, akinek a segítőkezet kellene nyújtania.
"Ha már túl vagy az első lépésen, akkor beindítottad a gépezetet, s annál könnyebb lesz megtenni a következő lépést. Mindig az indulás a legnehezebb, de aztán egy pozitív spirálba kerül az ember."